2021. október 26.

Interjú Andival: Evészavar gyógyítása nyers hússal

2020. Augusztus 25.

Interjú Dévai Andreával

Image

Sajnos a londoni közegészségügyi ellátás teljesen alkalmatlan arra, hogy segítsen egy ilyen komoly betegségben, így Andinak a saját kezébe kellett vennie a sorsát, ha élni akart. Szerencsére rátalált ő is a gyógyulás útjára, melyről az alábbiakban olvashattok.

Néhány szóban mesélj magadról...
28 éves vagyok és 5 éve Angliában élek, Londonban. Dolgozni jöttem ki eredetileg pár évre, de sajnos a már fennálló evészavaraim elég hamar újra átvették az irányítást az életem, egészségem felett, így bekerültem az egészségügyi rendszerbe - aminek köszönhetően rövidesen teljesen munkaképtelenné váltam majdnem másfél évre. Ekkor kezeltek először heti egyszer bejárósként pszichoterápiával, majd az állapotom rosszabbodásával alultápláltsággal, nappali kórházban, amikor pedig már elértem az anorexiás súlytartományt, egész egyszerűen bezártak inpatientnek és közölték, hogy mostantól én nem tudok felelősen dönteni, tehát maradok, amíg fel nem hizlalnak és pont. Más választásom nem volt, hiszen ahhoz, hogy újra kiengedjenek és munkába álljak, el kellett érnem a "súlyt".

Mikor kezdted el a carnivore étrendet?
Miután nagy nehezen kiverekedtem magam a kórházból - elhitetve velük, hogy minden a legnagyobb rendben, boldoggá tesz, hogy felpumpáltak vízzel és cukorral, kicsattanok az egészségtől -, első utam természetesen a legközelebbi szupermarketbe vezetett es folytattam az önpusztítást ott, ahol abbahagytam. Rövidesen még rosszabb állapotba kerültem, mint amikor legelőször beutalt hozzájuk a háziorvos heti egyszeri pszichoterápiára. Meg mindig szénhidrátfüggő voltam, és ez csak rosszabbodott. Álló nap éheztettem magam, amíg csak bírtam, mert tudtam, ha enni kezdek, zabálni fogok. Alultáplált voltam és éhes testileg és lelkileg is. De nem bírtam így élni, és dolgozni akartam, megoldást kerestem, igy találtam Rád a Youtube-on, hiszen már régóta vonzott, hogy ketogén diétával, majd zerocarbbal próbáljak kikerülni a szénhidrátfüggőségből, és voltak napjaim amikor egész egyszerűen semmit nem akartam csinálni a marhahússal (amiről hetek óta álmodtam, ösztönből úgy éreztem), én azt csak meg fogom venni és úgy ahogy van, megeszem. Azt hittem, ha valamikor hát most váltam komplett elmebeteggé, ez nem normális, ha valaki nyers húst AKAR enni és amikor ezt meg is tettem, mintha először életemben úgy éreztem volna, EZ AZ ÉTEL ÉS SEMMI MÁS! A videód láttán létjogosultságot nyert a vélt "elmebajom" és amikor felvettem veled a kapcsolatot 2019. június elején, kiderült, hogy ez egy létező dolog, nem csak nekem fordult meg a fejemben, sőt valaki ezzel gyógyul, így ÉL. Eleinte sikerült a 100% szigorú nyers carnivore, de utána a körülményektől és a lehetőségektől függően időnként ettem/eszek sült és főtt húsokat, füstölt halakat, tepertőkrémet, tojást is, de mostanában újra csak nyerst húst eszek, mert a tönkrement fogaim csak a nyers mellett nem fájnak. Bárkinek ajánlom a nyers húsra való átállást, aki gyulladással, szuvasodással küzd, nekem többet és gyorsabban segített sokszor, mint a gyógyszer, még az elején reménykedtem, hogy újra fogok tudni sültezni, de ha őszinte akarok lenni, sokkal jobban érzem magam így, konkrétan kedvencemmé vált a 25%-os darált hús…:)

Mikor kezdődtek az étkezési zavaraid?
13 éves koromban kezdődött az anorexiás, majd bulimiás tünetek váltakozása, amelyek később “binge eating disorder”-ré is fajultak, így valójában kb. 20 éves koromtól ezek váltakoztak, hol tünetmentes, hol jobb, hol rosszabb időszakokkal.

Milyen egyéb egészségügyi problémáid voltak?
Hála Istennek semmilyen autoimmun betegséggel nem születtem, habár a családunkban volt és van példa diabéteszre, sclerosis multiplexre, asztmára, és rengeteg étel intoleranciára, én az utóbbiakat, és az inzulinrezisztenciát csak az evészavaraimnak "köszönhetően" szereztem az idők folyamán.

Mi volt a legsúlyosabb élményed a betegségeddel kapcsolatban?
Maga a kórház, az, hogy oda engem dilisként egész egyszerűen bezártak, és az étrend, ami nevetséges volt. Azért nem engedtek ki, mert hangot adtam annak, hogy szerintem nem pudinggal, csokival, fagyival, süteményekkel, fehér kenyérrel kellene itt gyógyítani a betegeket. Egyébként a helyre és a menüre egy szavam sem lehet a magyar körülményekhez képest: saját szoba, 5* szállodai körülmények, gyönyörű, jól felszerelt épület, szobák, berendezés, eszközök és orvosi gárda, étlap amiről rengeteg opció közül választhatunk naponta, és sokfélét... csak hát a módszer. Én úgy éreztem, engem ott kínoznak. Három óránként, napi hatszor szénhidráttal tömni magam, egy pokol volt.
Ez az ominózus kórház London egyik evészavarral foglalkozó intézménye, sok városból, helyről érkeznek többnyire anorexiás betegek. A házidokim utalt be először az ő kirendelt pszichológusához, pszichoterapeutájához, aki meggyőzött, hogy mennyire hamar küzdhetném az evészavarom ott, próbáljam meg. Én elhiszem, hogy a létező legnagyobb jó szándék vezérelte, és ő ezt komolyan elhitte, de azon kívül, hogy rendben, valóban voltam olyan állapotban, hogy megmentették az életem, de az a hely sajnos mindamellett, hogy kiváló környezet és gárda, csak tünetkezelésre volt alkalmas számomra, semmi többre.

Javult-e az állapotod, amíg odabenn voltál?
A súlyomat felhuztak hamar, ami hat miután napi 6-szori ch zabálás, nem nagy eredmény, utána ki is dobtak, amint kértem. Lelkileg totálkáros voltam természetesen, még rosszabbul, mint előtte, mert legalább addig szabad voltam.

Milyen egyéb nehezítő körülmények voltak ekkor az életedben?
A családommal nagyon megromlott a viszonyom, nagyon nehezen viseltek az állapotomat és hogy keptelen vagyok újra munkába állni, így aggódniuk kellett az egészségem és a megélhetesem miatt is, holott ők is sok gonddal küzdöttek. Nővérem négy gyerekes családanya, mégis többször kijött Londonba, öcsém is különböző betegségekkel küzd, tehát semmiképp sem volt egyszerű.

Hogyan találtál rá a nyers carnivore étrendre és miért voltál kíváncsi rá?
Amikor a keto tűnt számomra a ch függőség leküzdésének egyetlen eszközének, nem értettem mi baj lehet a zöldségekkel, amiket úgy tűnt se megemészteni nem tudok, sem mértékkel enni. Ennyi szénhidrát is káros? Na akkor a Google a barátom, zero carb. Na de hogy én csak húst, én nem akarom megsütni. Ez normális? All..meat...diet.. carnivore??? Ilyen van? Youtube... Rácz András, akire mar fel voltam iratkozva -> CSILLA.

Ekkor milyen állapotban voltál?
RÉMES. :) nagyjából 29 kiló lehettem a videó megtalálásakor, húsevős napokon amikor hajlandó is voltam ételt magamban tartani, 32-33 körül stabilizálódtam a kísérleti stádiumban. De nagyon sokszor rám jött a felelem, fúj, férges leszel, nem normális dolog…. Igy nagy megkönnyebbülés volt megtudni, hogy ezzel semmi baj nincsen.

Nehéz volt-e elkezdeni a húsevést?
Dehogy. Az első falat után tudtam, amit addig is, hogy mindig ez lett volna és ez a normális. Erre van szükségem a gyógyuláshoz, a hízáshoz. Semmi másra. Benntartani! Újra emészteni kezdeni. Na ez volt nehéz. Vajon miért kívánta úgy az évek óta szétkínzott gyomrom? Mert hát könnyebb volt megemészteni. Annyira evidens. Nem is értem utólag, mit kellett ezen dilemmázni. Folyamatosan teszteltek mindenre, sosem lettem férges…

Mennyi idő alatt tűnt el a szénhidrát utáni sóvárgás?
Gyakorlatilag szerintem abban a pillanatban, hogy hagytam végre magamon végighaladni az első kiló marhahúst. Ez nálam teljesen a mentális része volt. Amit szajkóztam a kórházban, manifesztálódott, nekem eddig sem a testem, csak az agyam, a lelkem követelte keserűség helyett az édeset, az ízeket, a zabálást. Meg kellett vívnom ezt a csatat és néha a mai napig kell, de már csak a mennyiségek tekintetében, hogy most valójában a testem vagy az aktuálisan stresszes vagy vérig sértett szomorú kis lelkem akarja a csokitortát/két kilo beef roast jointot… ha viszont minden rendben? Megeszem az adagom, és hát nem igazán jut eszembe az evés a következő gyomorkorgásig, ami lehet órák vagy akár másfél nap is. Furcsa, hogy nem esik le a vércukrom kétóránként de élhető és stresszmentes, az biztos:) Aki képes normál adagokat enni, annak minden bizonnyal pénztárcabarát is, na ezen még nekem kell dolgoznom jó sokat.

Mit volt a legnehezebb elhagyni?
Magát a zabálást mindenekelőtt, de a kávé volt a legeslegnagyobb kihívás és hát a szentséges diétás kóla, amiből napi két liter minden további nélkül elfogyott évek óta. Ami a mai napig kihívás lehet, a tejtermékek és a tojás, még talán lesz esélyem ezeket beépíteni az étrendembe, de ha bárki megkérdez, és őszinte kell legyek: nem életszükséglet. Megvagyok nélkülük is, csak hát néha úgy mégis jól esne:)

Mennyi idő után kezdted érezni a javulást?
Folyamatosan, de első éjszakától, a beszélgetésünk első napján elkövetett első húsevés után. Nehéz volt megszokni magát az evést és hogy MARAD. :) De a javulás, a látványos izomépülés zsírosodás nélkül?? Nem cserélném le ezt a gyógyulást semmire. És sajnos ez az a gyógyulás, amit a kórház nem képes megadni soha.

Milyen pozitív dolgokat tapasztaltál az első hónapokban?
Visszanőni tűnt a hajam, újra nőtt a körmöm is, a szemem visszanyerte a színét, a bőröm teljesen kitisztult, a teljesen leszáradt mindenem feltöltődni látszott, pedig valójában kóla és kávé nélkül még kevesebbet is ittam. A fogam sem fájt, pedig ugyanúgy kezelésre vártam, tele voltam gyulladással (mai napig fennáll, hála a koronavírusnak). Eltelt egy tél és egyszer sem voltam megfázva sem, pedig anorexiás súlyban voltam továbbra is decemberig. Ja és nem mellesleg, évek óta először hashajtó nélkül sikerült vécére menni. Durva.

Volt-e valamilyen negatív tapasztalatod az étkezéssel kapcsolatban?
A lakótársak, kollégák kezdeti örökös csesztetésén kívül nem igazán. Drága, maximum annyi, de hát remélem képes leszek egyszer kevesebbel is beérni:) még mindig sokat eszem. Akkoriban simán lecsúszott akár másfél két kiló hús is naponta.

Hogyan reagált a családod a javulásodra?
A mai napig elmondhatatlan öröm Apukámnak, szerintem mindenki egy csodának tartja. Először kételkedett, de amikor hallotta hogy ilyen bizony van, sőt orvosok is azt mondják, hogy ez jó dolog, es látta rajtam a javulást, nagyon bizakodó lett, ha a nyers hús ellen voltak is ellenérzései kezdetben. De hát tudtam, hogy számára az orvosi papírok, számok, eredmények és a látható eredmény együttese jelenti az igazságot, igy sokat nem kellett győzködni, hogy eloszlassam a kétségeit.:) Bízik benne, hogy ez visszavezet az egészséges életmódhoz. Azóta ő is low carb-keto vonalon eszik, de a saját étvágya szerint, sokkal jobb színben van mint eddig valaha.

Hogyan oldottad meg az étkezést a munkahelyeden?
Nehezen, főleg hogy nincsen hűtőnk. Így a kezdeti szigorú nyers carnivore átváltott napi egyszeri konzervhalazásra/sültre. Később egész egyszerűen csak munka után ettem egy nagyot otthon, az másnapig elég is volt, probléma megoldva.:) Mostanában viszont átálltam a napi 2 étkezésre, mert így könnyebb az emésztés, és a végére nem merülök le annyira. Így könnyebben kerülöm el az agyelborulós éhséget nap végére és az ezzel járó nagy hús-zabáliát, valamint a testi-lelki leterhelést. De ezt nyilván el kellett kezdeni, meg kellett "merni"
próbálni és meg kellett tanulni. Tipp: Mindenki tudja, én nem vettem komolyan: semmi ivászat evés közben/után, pláne ha rövidesen aludni tervezünk…:)

Másokhoz képest hogyan alakul az energiaszinted?
Stabil, egész nap. Csodálják is, hogy van amikor semmit nem eszem egész nap, mondván én csak otthon eszem, mégsem ájulok el, bírom, pörgök. Ez a legjobb része.

Hogy sikerül/sikerült átvészelni a nehezebb időszakokat? (koronavírus)
Szörnyen szenvedek. Anyagilag főleg, újra előjöttek az itthonülessel a depressziósabb étkezés kihagyásos vagy túlevős epizódok, főleg a teljes lockdown alatt. Ez mind mentális volt és egyszer sem a ch hiányzott. Nagyon nehéz ilyenkor tudni, mikor és hogy vagyok éhes, ha ekkora stressz van rajtam a bizonytalanság, a lakhatás az egyedüllét miatt. De most, hogy újra van hentesem, általában egy jó beef joint megoldja a problémát es a stresszt is, pláne ha most van is időm közben beszélgetni Apukámmal, aki hamar megnyugtat, ha "baj" van.:)

Mik a hosszú távú pozitív tapasztalataid?
Aki szénhidrát függő, sehogy máshogy ne is próbáljon meggyógyulni. :) Ez biztos. Aki pedig evészavaros, és zsír, víz helyett izmot szeretne, és fizikailag jobban lenni de villámgyorsan, szintén ez a jó módszer. Eltűnt a ch éhség, lett munkám újra, nyugodtabb és minden tekintetben élhetőbb az életem így, soha nem csinálnám vissza. A hízás elfogadása is agyi kérdés hiszen igazából ez volt a célom és sikerült. Minden sikerült, amiről azt hittem, már sosem fog bekövetkezni.

Környezeted hogyan reagált/reagál az étkezési szokásodra?
Lakótársaim tudomásul vették és megértik, nem szólnak bele, van aki még ki is próbálta, a kollégáim már szintén megszokták, hogy "fura" az evésem, nincs gondom. Nyilvános helyen többször nem fogok az biztos :)

Volt-e olyan, akit neked is sikerült meggyőznöd az egészséges étkezésről?
Igen, két lakótársam alkalmazta sikerrel fogyás vagy egészségjavulásra, kettő pedig paleo-ketogén vonalat választott: akiknek szintén csak akkor lehet jó valami, ha orvos mondja:) Én ezt is haladásnak veszem, pláne, hogy mindkettő beismerte: *na azért egy tatárbifsztek például tényleg isteni lenne… fogok is csinálni". :)

Hogy érzed, jó döntés volt-e, hogy erre az étrendre váltottál?
Maximálisan. A legjobb.

Visszatérnél-e a hagyományos étrendre?
Soha. 

Ajánlod-e más étkezési zavarral rendelkezőnek is ezt a fajta életmódot?
Határozott igen helyett: IGEN, de akinek bulimiája es BED-e van, extra óvatosan!! Nagyon nagyon csúnya dolgok adódhatnak egy zsír és/vagy fehérje túlevéssel rövid és hosszú távon, én számukra először azt javasolnám, tekintve, hogy nagyon máshogy ettünk eddig és korlátlan zabáláshoz szoktunk, a természetes étvágyunkat háromszor is kérdezzük meg, biztosan kell-e az annyi, még ha a szervezetünk üvölt is a tápanyagért. 

Hogy látod, a húsevő étrend valóban életmentő volt az esetedben?
Határozottan. Gyakorlatilag nem ettem fehérjét és zsírt sem. Amikor még kezdtem kísérletezni, féltem tőle és nem engedtem, hogy meggyógyítson. Életmentő volt rájönni, hogy pedig hát de, ez az út. Csak ez. De itt jött el a pont, hogy jelezzem, első nap másfél kiló marha? Legyen. életmentő volt, ahogyan az egész üveg 400 g-os libazsír is hozza. De ez a mennyiség azért nagyon-nagyon felülvizsgálandó, mindenki tényleg nagyon figyeljen arra, hogy újra rátaláljon a teste természetes jelzéseire, étvágyára. Csak ez az étrend segít, és nem dől össze a világ, ha alkalmanként jön egy koronavírus és jön egy sült, egy konzervhal, egy szupermarketes marhahús. Inkább ezeket, mint amit mindenki más tonnaszám vásárolt: spagetti, kenyér, liszt és cukor. 

Köszönöm a beszélgetést!

2020.08.25.

EZ A WEBOLDAL NEM AD ORVOSI VAGY SZAKMAI TANÁCSOT!
A weboldalt és a weboldalon elérhető tartalmat saját és kizárólagos felelősségedre használd. A primalmode.hu nem vállal felelősséget vagy kötelezettséget a jelen weboldalon keresztül közzétett vagy elért információk pontossága, hiánytalansága, megbízhatósága vagy hasznossága tekintetében. A Te felelősséged, hogy a jelen weboldalon található bármely információ hitelességét ellenőrizd, mielőtt döntést hoznál annak alapján.